Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Úton a függőség felé. Hogyan tovább???

Kalandozások Addiktológiában címmel tartott előadást Lovizer János addiktológiai konzultáns, a Közép-Dunántúli Addiktológiai Egyesület elnöke az Ajkai Család- és Gyermekjóléti Központ „Ami sok, az sokk!” elnevezésű prevenciós rendezvénysorozatának keretében az Ajkai Gimnázium, Szakképző Iskola, Sportiskola Bánki Donát Intézményegységének tizenegyedikes diákjainak a közelmúltban.

Az előadáson a kényszeres drog- és alkoholfogyasztás jellemzőivel, a kialakulás okaival, a függőség családi vonatkozásaival, valamint a kezelési lehetőségekkel ismerkedhettek meg a tanulók szinte testközelből.

Az előadó kifejtette, hogy eleinte a függőség szinte észrevétlenül, a szer jelenléte nélkül, a személyiségfejlődés szintjén zajlik. Ezt követően ismerkednek meg legitim és illegitim drogokkal a későbbi fogyasztók.

Számos drog létezik, ezeknek típusait is ismertette a szakember, majd kitért a pszichoszociális és környezeti kockázati faktorokra, kiemelve a családi kockázati tényezők és a kortárs hatások jelentőségét, amik az önmaguk, illetve a környezetük iránti felelősség és érdeklődés hiánya felé terelhetik az egyént.

Pozitív tényezőként a személyes kapcsolatrendszerre és a feladat-teljesítés fontosságára, valamint az egyéb lehetőségekhez való hozzáférésre hívta fel a figyelmet az addiktológiai konzuláns, aki maga is szenvedélybeteg volt, így saját életútjának ismertetésével szemléltette a függőségben szenvedők identitásának fejlődésmenetét.

Az önvallomás és az őszinteség nagy hatást gyakorolt a fiatalokra, akik Lovizer Jánostól azt is megtudhatták, hogy felesége a válásukat követően közreműködött a szakember elvonóprogramra-juttatásában. A történet happyend-del zárult, ugyanis a sikeres leszokást követően a pár ismét összeházasodott.

Az előadó felhívta a fiatalok figyelmét arra a pontra is, amikor a kontrollált, vagy annak hitt drogfogyasztás kényszeressé válik, biztatva őket a környezetükben élő fiatalok, felnőttek viselkedésének analizálására, figyelésére. Szó esett a szokványos vagy általános és a szinten tartó alkoholbetegség jellemzőiről, illetve a kémiai függőségről és a megvonási tünetekről is.

A betegséget leplezni próbáló elhárító mechanizmusok jellemzői közül a szakember a realitás tagadását emelte ki tipikus, mindenkinek ismerősen csengő mondatokkal.

Az előadás végén elhangzott, hogy a szerhasználó egyének gondolkodása irreális, nem a valóságban élnek, ezért az irrealitást hiszik valóságnak, így kevesen jutnak el önmaguktól odáig, hogy segítséget kérjenek, hiszen fel sem ismerik a problémát.

A segítség valójában gyógyító programot jelent, ahol az elhárító mechanizmusok leküzdésén keresztül visszavezetik az egyént a reális érzéseihez, kiszakítva az irreális világból megtanítják a való világ működésére, az abban való eligazodásra és a boldog lét képességére, amelyet élő példaként maga a szakember támasztott alá.

SzR.